Pörköltöt enni jó. Rémlik, mintha már mondtam volna, de hát ha egyszer így van.
Kedvenc pörköltnek valómból, a marhalábszárból készült. Akit nem zavarnak a kenőcsösen puhára fövő inas részek, annak ez a legjobb választás. A finomrostú húsa szinte elronthatatlan, lehetetlen kiszárítani, omlósan puhára fő.
A csavar a köretbe került, mert más étel mellé nemrég ettünk galuskát, nem akartam ismételni.
Azoknak ajánlom, akik időnként kirúghatnak a hámból és kedvelik a ropogósra sült malacbőrt. Persze meg lehet találni azt a diétát is, amibe ez remekül beleillik, hiszen szénhidrát gyakorlatilag nincs benne.
A receptben nem sok új van, inkább a készítés technikája az, aminek kipróbálására bíztatok, ha utolérhetetlenül puha, szaftos pecsenyére vágyunk.
Nem is tudom mikor került először, és talán eddig utoljára is, gyöngytyúk a konyhánkba. Sokáig nem lehetett kapni, mostanában egyre több helyen kínálják. Addig kínálták, amíg végül megvettem egyet, mert ilyen kísérletező kedvű vagyok.
Sok recept nincs a neten, azokból is a legtöbb azt ajánlja, hogy főzzünk belőle fácánlevest. A sötét, száraz húsa ugyanis alkalmassá teszi a vad módjára történő elkészítésre.
Végül nem leves lett belőle, hanem ez a sok zöldséggel, gombával, borral, szép lassan összepárolt ragu. A Mátra alján ebből már tudják, hogy miért is kapta ezt a nevet, a többieknek majd a végén elárulom.
Úgy alakult, hogy elmúlt 10 óra, mire reggelihez jutottam. Úgy terveztem, hogy az ebédet kihagyom és elég lesz egy korai vacsora. Másképp alakult, aminek az inkább gyorsan, mint alaposan dolgozó hentes az oka.
Alaplevet készültem főzni, csirke alaplevet. Ehhez vettem egy jó kiló mellcsontot, amiről otthon láttam, hogy rengeteg húst hagytak rajta. Némelyiken egészben ott volt a mell alsó, zsengébbik darabja. Volt annyi, hogy érdemes volt leszednem.
Gyors vacsora volt minap. Valami máshoz vettem egy darab tarját és olyan szép volt, hogy nem állhattam meg, le ne vágjak két hüvelykujjnyi szelettel belőle.
A húst megszórtam fűszerrel és épp csak kézzel belepaskoltam, nem klopfoltam vékonyra. Mivel egy óra múlva vacsoraidő volt, már nem tettem vissza a hűtőbe.
Ha nagyon trendi, étteremszerű akarnék lenni, még folytathatnám: házilag savanyított nyári káposztából.
Igazából eszembe se jutott volna augusztusban savanyúkáposztát csinálni és főzni, ha rá nem éhezik valaki a családban, Akinek nagyon igyekszünk kedvében járni. Hátha ez is segítség Neki. Beteg ember gyomrát kímélni kell, így hát igyekeztem viszonylag diétásan elkészíteni, hátha rászánja magát és megkóstolja. Most a recept jön, holnap pedig a savanyítás, képekkel.
Kalandos sorsa lett ennek a húsdarabnak.
Eredetileg azért vettem, hogy hideg sültként helyettesítse a felvágottakat. Aztán vasárnap rájöttem, hogy elszámoltam magam a bevásárlásnál, és – ritka kivételként – kevés húst hoztam. Így az elkészült húsból levágtam fejenként egy jó ujjnyi szeletet, amiből hamar elkészült a vasárnapi pecsenye.
A második képen látszik igazán jól, hogy a hús mennyire szaftos maradt, egyáltalán nem száradt ki. Más részekkel – főleg a karajjal – is érdemes így bánni, hogy ne száradjon ki. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni a csúcsgasztronómiában használatos sous-vide eljárással készülő fogásokkal, az korántsem a véletlen műve. 🙂
Nincs jó évük a cserepes fűszernövényeknek, egyedül a citromfű indult burjánzásnak.
Búsult néhány csirkecomb a hűtőben, amit úgy vettem, hogy majd a héten csinálok belőle valamit. A hétközi időbeosztásnak megfelelően nem sok időm volt rá.
Reggel összekészítettem és visszatettem a hűtőbe. Vacsora előtt csak át kellett tegyem a nyárikonyhai légkeverősbe, és mire mindenki hazaért és lenyugodott, lehetett tálalni.
Ez remek társasjáték, töltsd magad alapon. Persze nem árt könnyen mosható, vagy nem kár érte abrosszal teríteni. Vendégpost következik.
Pénteken módom volt Gyöngyösön piacolni. Nem tudom más napokon mennyire jó a piac, de pénteken nagyon.
Egy pesti piacnál lényegesen több a termelői áru, és kevesebb a nagybaniról származó egyenzöldség.
Az elmúlt időben volt eső is, aszaló forróság sincs, így aztán termett is gomba a közeli hegyekben. Igaz, hogy a nyári gombák szokása szerint elég sok volt benne a kukacos, de legalább a pesti 3-5 eFt-os ár helyett 900 Ft volt egy kiló vargánya.
Két nemes alapanyag került egy tányérra ebben a gyorsan elkészíthető fogásban.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu