Erdélyből Görögországba származott kedves ismerősünktől származik az alap recept, amit azóta is rendszeresen készítünk. Jó példája annak, miképp lehet kevés hozzávalóból, nagyon finom ételt főzni.
Ez a recept adta az alapötletet a Czifray versenyre beadott pályázatomhoz.
Mondhatnám az abált szalonna diétás változatának, de hát csak nem egészen az.
Nemrég láttam egy tündéri 🙂 receptet, amiről azonnal tudtam, hogy meg fogom főzni. Szeretjük a nyelvet, gyakran meg is fordul a konyhánkon, de így még nem készült. Már pedig minden ötlet kell, ami a hideg kaják választékát színesíti, a bolti felvágottak lassan a teljesen ehetetlen kategóriába csúsznak le. Fantáziátlan kínálat, érezhetően nem bele való hozzávalók jellemzik a kínálatot. Aki egyszer látott felvágottas pultot Bécsben, vagy Németországban, az tudja miről böstörgök. Az meg egyenesen vicc (vicc a hülye vicc is), hogy egy kilónyi közepesen ehető párizsiért 2500 Ft fölött kérnek.
Ez a tegnapi gombás tokány félre tett részének továbbfejlesztése, ahogy ígértem.
Jó példa arra, hogy egy főzéssel és pár perc plusz munkával két étkezésre is tudunk változatosan főzni.
A hajdinát pedig ajánlom mindenki figyelmébe. Bár a bio/reform étkezést követők ébresztették fel Csipkerózsika álmából, érdemes átvenni egyszerűen a finomsága okán. Valaha a szegény emberek konyháján volt mindennapos a hajdina kása, aminek jelenléte a magyar konyhán alighanem a honfoglalást megelőző korokra nyúlik vissza. Ma az egészséges és változatos táplálkozás jegyében érdemes újra felfedezni, hogy kiléphessünk a krumpli-rizs-tészta bermudaháromszögből.
Adva volt egy doboz gomba, amit már meg kellett főzni, mielőtt teljesen megszomorodik.
Adva volt egy darab disznócomb is, amit sejtve, hogy apróhúsként végzi, szépen feldarabolva tettem el.
E két adottság mentén elkezdtem vacsorát főzni, ami közben persze az ihlet is megjött. Az elkészült tokány felét továbbfejlesztettem holnapi vacsorára, így azt holnap is fogom megmutatni.
Kata a mostani forduló háziasszonya szabadban való főzésre hívott. Az esetek jó részében ez társasági alkalom, amire érdemes alaposan felkészülni. Ilyen készülést igénylő dolog a kolbász töltése is, de garantáltan a maximális pontszámot fogjuk kapni érte vendégeinktől.
Az egyik legfinomabb grillezni való a kolbász. Nagy kincs, ha van biztos beszerzési forrás, ahol finom fűszerezésű, porcoktól és egyéb bele nem valóktól mentes kolbászt vehetünk. Az igazi, ha saját magunk töltötte kolbásszal kápráztathatjuk el az összegyűlteket. Ez korántsem olyan nehéz mint hinnénk, és bármelyik városi konyhában megvalósítható.
Kata felhívására megjött ugyan a jó idő, de a kocsink meggondolta magát és nem vitt el grillezni, így egy régebben sütött finomság receptjével kell induljak.
Ezt az arab eredetű receptet – arrafelé kofta a neve – nagyobb társaságnak készítettük.
Szerintem ehhez hasonlót szinte az egész világon sütnek, ahol van hús, és tudnak tüzet gyújtani. Az, hogy mégis nagyon különbözőek, az a felhasznált húsokon és a fűszerezésen múlik.
Az eredeti bárányhúsból készül, de természetesen meg lehet csinálni más húsból is, ha valaki nem szereti a bárányt, vagy épp nem kap.
Igazság szerint fogalmam sincs, honnan ered ennek az ételnek a neve. Valamikor régebben ilyen néven került be a gyűjteményembe, azóta sem kereszteltük át.
Sejtésem szerint két oka is lehetett. Egyrészt a drukkerek többségükben férfiak, a belsőségek kedvelői is. Másrészt eredeti receptje szerint ad annyi energiát, amivel komolyan végig lehet szurkolni egy meccset.
A most következő fotelszurkolásnál inkább a könnyített változat ajánlható.
Előkerült egy beszélgetés során, hogy sok évvel ezelőtt esküvői hidegtálakat kellett csináljak, 130 vendég számára. Készült ott sok minden, csak a húsokat számba véve citromos és apró golyó fasírt, csabai karaj, szerelmetes húspástétom és persze ez a pulykatekercs.
Akkortájt még kölcsönkért fényképezőgéppel készültek a fotók, olyanok is. Amúgy is még valahol 1-2 megapixel környékén járt a technika.
Születésnapot köszönteni gyűlt össze a család egy része. A helyszűkére és az iskoláskor alatti gyerekseregre való tekintettel büféasztalt szerveztünk, nem csak ülve fogyasztható meleg ebédet. Erre vittük ezt a fasírtot is.
A vagdalthús mindig biztos befutó, mindenki szereti. Előző nap meg lehet sütni és egy munkával többféle is készülhet. Most kétféle ízesítéssel sütöttük, az egyik ez a citromos, a másik hagyományosabb, paprikás. Az alap massza egy pontig együtt gyúrható meg, utána kell csak kettészedni és eltérően fűszerezni, no meg sütni.
Már ismernek a hentesek a piacon. Tudják, hogy érdemes különlegesebb dolgokat is ajánlaniuk, gyakran hagyom magam rábeszélni.
Így történt ezúttal is, amikor a baromfis, a macska jussának (csirkenyakak) kimérése mellé gyönyörű, friss csirkeszívet ajánlott. Első gondolatom a szívpörkölt volt, de nemrég fogyott el a csülökpörkölt, most valami másra vártam ihletet. A múzsa ezúttal is a hűtőszekrény volt – minő plebejus dolog – a benne levő kínálat pedig a sajtos irányba indított.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu