A feketeribizli nem csak az egyik legegészségesebb gyümölcsünk, de a legaromásabb is. Érdemes Nagyanyáink nyomdokain haladva szörpöt, zselét és likőrt is készíteni belőle. A piros már megjelent a piacokon, hamarosan jön a fekete is.
A hozzávalókból 2,5 – 3 liternyi likőr lesz, attól függően, milyen erősre keverjük.
Az egyik legegyszerűbben elkészíthető szörpféle, és télen mindig hálás közönségre talál, nem csak a gyereknép körében. Senkit se riasszon meg, ha a legközelebbi bodzabokor már elvirágzott. Nagyon elhúzódik a virágzás, attól függően, mennyire nő védett, meleg helyen vagy hűvösebb zugban. Feledékenyeknek érdemes később is figyelniük, a bodza rendszeresen másodvirágzik. Kevesebbet ugyan, mint először, de nekünk elég lehet.
Kétféle szörptípus készül a bodzából. Az egyik hamarost fogyasztásra, nem sok hígítást igényel, ha egyáltalán. A másik az olyan sűrű, koncentrált szörp, mint a bolti szörpök, csak épp nem kell bele festék, aroma meg ami még kerül a vegykonyhából.
Akkor a mi verziónk:
Tegnap mailben kaptam ezt a gusztusosan megtervezett szórólapot. Feltett szándékom, hogy megkóstolok néhányat, addig is kíváncsiskodnék.
Aki már kóstolta, írja meg mennyire ízlett!
Katt a képre és olvasható méretben jelenik meg.
A nyár a ma ismét divatba jött koktélok szezonja is. Az egyik nagy klasszikus a daiquiri koktél, aminek alapja a rum, lime lé és a cukor. Nem kevésbé népszerű ennek az epres változata sem.
A molekuláris gasztronómia nevű irányzat az, ami különféle trükkökkel új formát, textúrát ad ismerős anyagoknak, ezzel emelve a dolgok élmény értékét. Ez a szerény édességnek kinéző kocka is meglepetést hordoz, hiszen a teljes koktél minden hozzávalója benne van. Nagy előnye, hogy nincs szükség hozzá speciálisan felszerelt, űrhajós konyhára, kevés eszközzel, pici kézügyességgel akárki meglepheti vele vendégeit.
Aphrodité, ez a kacér görög nőszemély, alighanem tudhatott valamit. Pontosabban nem is valamit, hanem sokat.
Olyan illatos növénykéről essen most szó, ami mára szinte teljesen kiszorult a konyhából, pedig Nagyanyáink még kedvelték. Ez a bükk- és tölgyerdők alján megbújó, apróvirágú növény a szagos müge, amit erdőmesternek is neveznek. Április végén, május elején érdemes szedni, akkor a legjobb az illata, amikor még nem virágzott ki.
Nem csak a hétköznapi életben illetik több néven, de a botanikusok se egyetlen nevet adtak neki. Galium odoratum mellett előfordul az Asperula odorata név is, ahol mindkettő második tagja az illatosságára utal. Pedig csalóka dolog ez az illat. Ahogy szedjük, azon frissiben alig érezni, kitartóan kell az ujjaink között morzsolgatni, hogy kiszagolhassuk. Ha azonban legalább egy éjszaka hagyjuk fonnyadni, sokkal intenzívebbé válik. Ez az oka annak, hogy a receptek is ilyen fonnyasztott állapotban használják.
Addig is, amíg ismét érnek a friss gyümölcsök, amik likőr alapjául szolgálhatnak, elkészíthetjük ezt a vörösbor likőrt.
Nem csak pohárból kortyolgatva nagyon finom, de fagylaltra, süteményre locsolva is, sőt még roppant mutatós színével is roppant mutatós.
Egy valamire nem alkalmas, vacak borból csodát tenni. Nem mondom, hogy valamelyik villányi zászlós bor használható csak, de mindenképp egy tisztességes, jó bort vegyünk. A koccintós féléket ilyen célra se vegyük meg.
Ez a recept Zilahy Ágnes remek szakácskönyvéből származik.
A könyvet az 1880-as években vetette papírra, amikor már nem kezdő szakácsnő volt. Nagyon sok olyan recepttel, technikával találkozunk, jó tollal megírt könyvében, amiket ma is nyugodtan használhatunk. Ugyanakkor az is látszik, hogy ma már egyértelműen egészségtelennek tartanánk egy nagy ebéd végigevését, ami után „a férfiakat a szivarra gyujtásra is minden esetben fel kell szólitani”.
Tudva azt, hogy a receptek sok generáción át öröklődnek, nem tűnik merész feltételezésnek az, hogy ilyennel már március ifjait is melengethették az önzetlen honleányok.
Ezt a likőrt csak elkezdeni nehéz, aztán abbahagyni.
Utóbbi aligha szorul magyarázatra, a kezdés azonban igen. Nem lehet minden sarkon jó minőségű nugát masszát kapni, sőt kifejezetten vadászni kell rá. Cukrászokat ellátó cégeknél van, de csak nagy csomagolásban, amit két talicska aranyért adnak. Kis adagban láttam már a Nagycsarnok pincéjében, az Ázsiában. Már pedig érdemes áldozni a jóféle alapanyagra, mert döntően az határozza meg a likőr ízét.
A tojáslikőr az abszolút húsvéti klasszikus, Nagyanyáink már biztos buzgón készítették és kínálták, de sejthető, hogy sokkal régebbről ered.
Elég egyértelmű, hogy épp a tojás miatt kapcsolódott Húsvéthoz. Nem volt bonyolult az elkészítése, így könnyen lehetett a locsolkodó ifjakat saját készítésű likőrrel szédíteni – ez esetben szó szerint is. Szemben a legtöbb likőrrel, amit akár hónapokig is érlelni kell, a tojáslikőr azon frissiben is fogyasztható, persze pár napi pihenés csak hasznára válik.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu