Jó kaja

Nagyapáink idején még sokkal általánosabb szokás volt, egy kiadós étkezés után egy kis kupica gyomorkeserűt lehajtani. A számtalan gyógylikőr közül mára a kerek üveges jószerével egyeduralkodó maradt.

Valamikor sok házi recept is közkézen forgott, amik a különféle emésztést segítő, epehajtó hatású gyógyfüveket használták, esetleg néhány másikkal élvezhetővé téve az ízét. A receptben szereplő gyógy- és fűszernövények mindegyike beszerezhető, hozzáértők sokukat maguk gyűjthetik is, nem lehet akadálya annak, hogy kipróbáljuk. Nagyjából egy hét alatt elkészül, akár még az év végi kajacsúcsot is segíthet átvészelni.

(tovább…)

Doktor úr, olyan bizonytalan vagyok! Vagy mégse?

Ez a rossz vicc jutott az eszembe, hogy egyáltalán le merjek-e írni egy ilyet. Hiszen ez nem is recept, és annyira egyszerű, annyira triviális, hogy még a végén Valaki megsértődik tőle, lenézésnek veszi.

Azért győzött a megírjam, a nem fölött, mert annyira finom, illatos, és egy bögre tejeskávé ezzel édesítve javítja a reggel túlélésének esélyét. Szerintem az egyik legérdekesebb egy ízesítetlen zöld tea fanyarsága fölött megérezni a vanília édeskés illatát.

(tovább…)

A szeder az egyik kedvenc gyümölcsöm, de nem könnyű eset. Az igazán aromás szeder valahol a töltés oldalában nő és csak komoly karmolások árán szüretelhető. A tüskétlen nem annyira ízes, ráadásul csalafinta. Már nagyon szép lila, érettnek látszik, amikor még csak savanyú, aromája nincs. Akkor érdemes szedni, amikor picit megmattulnak a csillogóan fényes szemek, és tapintásra már nem olyan feszes, hanem puhulni érezzük. Ilyenkor kell szedni – könnyebben is jön le, mint amikor még savanyú – viszont aztán igyekezzünk, mert nagyon hamar túlérik, erjedni és hullani kezd. Ha magunk szedhetjük, akkor érdemes naponta meglátogatni a bokrot és inkább kis adagonként leszedni, akár a fagyasztóba is.

(tovább…)

Kellemes kókuszos ital, amit nem kell nagyon édesre csinálnunk, cáfolva a tételt, miszerint attól likőr egy ital, hogy összeragasztja a szánkat.

A receptet rögtön két verzióban közlöm, a beszerzési lehetőségeinktől és lustaságunktól függően választhatunk közülük. Az eredmény hasonló lesz.

Az első változat hozzávalói:

1 l tej
2 dl tejszín (epések elhagyhatják, csak hígabb lesz a likőr)
20 dkg kókuszreszelék
5 dkg cukor
3 – 4 dl tisztaszesz
1 szál vanília

(tovább…)

Nem kerül sok munkába elkészíteni és különleges desszertborral kínálhatjuk az arra érdemeseket. Igazából csak a szűrése, ülepítése az, amivel el lehet játszani egy darabig, de az is inkább csak idő, mint verejték.

A hozzávalókból kb. 1 üvegnyi bor lesz, ha kipróbáltuk vagy vagányak vagyunk, lehet dupla adagból készíteni, nagy uborkás üvegben. Az üveg ne legyen a 2/3-ad részénél magasabban megtöltve, mert forrás közben kifuthat. Ha most nekiállunk, Karácsonyra elkészül, de persze nem válik hátrányára, ha tovább hagyjuk érni.

(tovább…)

Egykoron, amikor az ünnepek fényét a családi és társasági összejövetelek adták, kedvelt ital és attrakció volt a krampampuli. Elsősorban Karácsony táján és farsang idején, vagyis a tél hidegét ellensúlyozandó tálalták.

Volt hozzá külön eszköz is, ami nélkül azért nyugodtan nekiállhatunk. A süvegcukor sem volt ritkaság, de egyrészt ismét lehet kapni helyenként, másrészt a kockacukor is megteszi, még ha kevésbé látványos is.

(tovább…)

Még a forralt borral is előfordulhat, hogy maradék lesz belőle, leginkább amikor nem a tervezett létszámban érkeznek a fázósok. Márpedig kevés vacakabb dolog van a kihűlt forralt bornál, még mindig jobb, ha a fogyasztója lesz másnapos, nem a bor. Kiönteni csak vétek lenne, csináljunk hát krémet belőle. Garantálom, hogy ugyanúgy fognak rajzani körülötte, mint friss forralt bor korában.

5 dl forralt bor
6 tojás sárgája
2 dl tejszín
3 ek porcukor

(tovább…)

A téli, hideg napok kellemesen melegítő itala a forralt bor, amiről azonban nagyon sok tévhit kering. Az első a nevéből adódik, ugyanis a legrosszabb amit tehetünk vele, az a forralás. Azt a középiskola óta szinte mindanki tudja, hogy az alkohol sokkal alacsonyabb hőmérsékleten forr, mint a víz. Így ha a bort forraljuk a fűszerekkel, hamarosan akár az óvodában is kínálhatnánk, tea helyett. Ezért, meg azért is, mert a forralt borra mindig azonnal lenne szükség – amikor átfagyva hazaérünk – praktikus ez a recept. Előre elkészíthetünk egy esszenciát, amiből csak hozzá kell töltsünk a melegedő borhoz egy ízesítő adagot. Így jóformán mire mindenki kibújik a kabátjából, cipőjéből, és egyet fújtat, tölthetjük is a bögrékbe a melegítő itókát. Ez a kissé giccses bögre a kölni karácsonyi piac souvenirje, az ilyenkor kötelező attribútumokkal.

(tovább…)

Az ambrózia a görög mitológiában fordul elő. Az istenek fogyaszthatták, ám a források nem egyeznek meg abban, hogy ételnek vagy italnak tekintsék. Az viszont nem kétséges, hogy a mézet tekintették az ambrózia alapjának, sajnos receptet nem hagytak ránk az istenek.

Akárhogy is van, ha nem is az istenek itala, de annyi finomság van benne, hogy isteni italként kínálhatjuk vele azokat, akiket kényeztetni akarunk.

4 narancs
2 banán
4 ek méz
4 dl tej
2 dl tejszín
1 ek porcukor
fél rúd vanília

(tovább…)

A finom olasz krémlikőr, a crema di limoncello háziasított receptje, aminek nagy előnye a legtöbb, hosszú érlelést igénylő itókával szemben, hogy egy hét alatt megvan. Célszerű hűtőben tartani, nehogy a tejszíntől megromoljon. Erre főleg akkor van szükség, ha nem készítjük elég erősre, töményre. Én nem szeretem túl édesen, de aki szereti, kóstolás után tegyen még bele cukrot.

7 – 8 kezeletlen héjú citrom (kb. 1 kg)
1 l tisztaszesz
0,5 kg fehér cukor
1 rúd vanília
0,5 – 1 l habtejszín (30 %-os)
1 – 0,5 l víz

(tovább…)