Tejbe-nem-gríz
• 2010. január 08.
Bonyolult receptet senki se várjon, ahogy mondják: egyszerű, mint a faék. A tejbegríztől leginkább abban különbözik, hogy nem búzadara főtt a láboskámban, hanem tápióka.
Gyerekkori emlék nekem ez a sok pici fehér gyöngy (vadászoknak sörét), ami a tejben megfőzve átlátszó üveggyönggyé válik. Annak idején németországi rokonok küldték a vasfüggöny mögött éhező gyerekeknek. Éhezésről ugyan nem volt szó, de egy kis érdekességre – kiváltképp, ha az még édes is – minden rendes gyerek kapható. Ezek szerint rendes gyerek voltam.
Ezek a gyöngyöcskék a trópusi világ egyik legelterjedtebb növényének, a maniókagyökérnek feldolgozásakor készülnek. A felaprított, megőrölt gyökér keményítőjét készítik különféle méretű gyöngyökké. Én az apró, 2 – 3 mm-es golyókkal ismerkedtem meg annak idején, most is az számomra A tápióka. Időnként veszek egy 20 dkg-s zacskóval az Ázsiában, annyi nálam akár évekig is eláll (csavaros üvegbe áttöltve), nem gyakori a tápiókafőzésbe torkolló nosztalgiarohamom. Este ilyen rohamom volt, sebtiben neki is láttam egy adagnak.