Tejbe-nem-gríz
• 2010. január 08.

Bonyolult receptet senki se várjon, ahogy mondják: egyszerű, mint a faék. A tejbegríztől leginkább abban különbözik, hogy nem búzadara főtt a láboskámban, hanem tápióka.
Gyerekkori emlék nekem ez a sok pici fehér gyöngy (vadászoknak sörét), ami a tejben megfőzve átlátszó üveggyönggyé válik. Annak idején németországi rokonok küldték a vasfüggöny mögött éhező gyerekeknek. Éhezésről ugyan nem volt szó, de egy kis érdekességre – kiváltképp, ha az még édes is – minden rendes gyerek kapható. Ezek szerint rendes gyerek voltam.
Ezek a gyöngyöcskék a trópusi világ egyik legelterjedtebb növényének, a maniókagyökérnek feldolgozásakor készülnek. A felaprított, megőrölt gyökér keményítőjét készítik különféle méretű gyöngyökké. Én az apró, 2 – 3 mm-es golyókkal ismerkedtem meg annak idején, most is az számomra A tápióka. Időnként veszek egy 20 dkg-s zacskóval az Ázsiában, annyi nálam akár évekig is eláll (csavaros üvegbe áttöltve), nem gyakori a tápiókafőzésbe torkolló nosztalgiarohamom. Este ilyen rohamom volt, sebtiben neki is láttam egy adagnak.
Értesítés az új receptekről
Kövessen twitteren
Hidegtálas vendéglátást akkor szerveztünk, ha annyian jöttünk össze, hogy nem tudtunk volna asztal mellé ülni, vagy ha nem egyszerre érkeztek a vendégek. Ilyenkor a kötelező húsokon és sajtokon kívül jól jön mindenféle változatosság.




Ez egy régi családi recept minálunk, Nagyapám arról a vidékről származott el, és mindig szívesen evett bármit az onnan való receptek közül. Rendszeresen megfőzette ezt a levest Nagyanyámmal, és ilyenkor az unokák is örömmel csatlakoztak az ebédhez.
Reggelire, amikor gyorsan kell valami, de iskolai tízóraira is, ami biztos nem romlik meg, még ha hazafelé jut is eszébe megenni.
info kukac jokaja.hu