Jó kaja

Minap a neten járva  – naná, hogy recepteket olvasgattam – találkoztam egy hozzávalóval, aminek még a nevét se hallottam eddig. Ez volt a gomasio.

Kíváncsiságom természetesen nem hagyta, hogy anélkül menjek tovább, hogy rákerestem volna, mi fán is terem. Kiderült, hogy az ázsiai konyhákon régóta használt, szezámos ízesítésű fűszersóról van szó. Az is kiderült, hogy nem boszorkányság a házi elkészítése sem. Annak nem kellett kiderülnie, hogy a pirított szezámmag íze, illata ellenállhatatlan, annyira már régen ismerem magam. Mindezek után nem volt kétséges, hogy igen hamar rá fogom szánni azt a 10 percet, ami kell hozzá.

(tovább…)

Gyanítom, hogy nem csak nálunk szokott olyan mennyiségben készülni festett tojás, ami több a ráunás nélkül megehetőnél. Mi több, azt is gyanítom, hogy ez idén se lesz másképp. Így aztán jól jönnek az olyan ötletek, amik új ételt varázsolnak a keményre főtt tojásokból. A Húsvétig hátra levő időben jön néhány ilyen recept, ez az első ebben a csokorban.

(tovább…)

Ez nagyon régi recept, abból az időből származik, amikor a percet még percznek írták és természetes dolog volt, hogy otthon sütik ki a zsírt. Manapság ez már csak disznótorban szokás, bár aki érezte már az iparilag préselt gumizsír és a házilag olvasztott közötti különbséget, könnyen ráveszi magát erre a feladatra. Ha pedig meglátjuk a 2000 Ft fölötti áron kínált töpörtyűket, egyenesen kényszert érezhetünk egy kis sütögetéshez. Ilyenkor nézzünk szépen a hentesre, és vágassunk egy csinos csíkot a mangalica zsírszalonnából, mert abáltnak az az igazi.

(tovább…)

3 – 4 éves gyerekek már örömmel segédkeznek a konyhában, kiváltképp a sütemények körül, ami számukra látványos és az eredménye kedvükre való. Érdemes kihasználni ezt a lelkesedést a konyhához szoktatásra, hamar eljön az az életszakasz, amikor hat ökörrel se lehet oda bevontatni Őket.

Így Húsvétra készülődve nem csak piros tojást festhetünk, hímes tojást sütiből is készíthetünk. Életkortól és kézügyességtől függően osszuk ki a feladatokat, a tészta gyurmázástól a szaggatáson át a díszítésig. Büszke örömmel fogják megmutatni az „ohodában” (copyright by Mirelle), iskolában a művüket.

(tovább…)

Megint egyszer gomba. Össze kéne számolnom, hogy hány olyan receptem van, amiben szerepel ez a hozzávaló. Szerintem érdekes számot kapnék, ami jól mutatná, hogy mennyire szeretjük.

A gombát remekül lehet használni fogyókúrás receptekbe, hiszen gyakorlatilag zsírmentes, alacsony kalóriájú ételeket lehet készíteni belőle. Ez a recept nem erről szól, ez egyszerűen finom.

(tovább…)

Most szóltak, hogy valamitől teletöltöttem régebbi receptekkel a gyűjtőoldalt.

Fogalmam sincs, mi történhetett. Semmi mást se csináltam, mint egy adatbázis mentést, ami rendszeresen előfordul.

Most mitől bolondulhatott meg?

Idehaza viszonylag ritkán főzünk a szőlő levelével, nagy ritkán töltikét. A Balkánon, így Görögországban is, lényegesen gyakoribb vendég a konyhán, és változatosabb a felhasználása.

Ha frissen szedjük hozzá, akkor zsenge, nem permetezett leveleket keressünk. Ennél egyszerűbb, és egész évben elérhető, a konzerv. Nem állítom, hogy minden sarki boltban ott áll a befőttesüveg, de nemzeti hetek akcióin, vagy messzi tájak ételeit is áruló boltokban lehet kapni.

(tovább…)

Tulajdonképp ezt a receptet hetekkel ezután is leírhattam volna, hiszen az ortodox Húsvét – az eltérő naptár miatt – jóval későbbre esik. Azért mi nyugodtan süssük meg a most közelgő ünnepre.

Más, nehezebb tészta a megszokott kalácsoknál, hiszen hiába élesztős, annyi vaj és tojás van benne, hogy attól súlya lesz. Eredetileg nem így kéne kinézzen, létezik hozzá speciális forma. Ha abban sütjük, a kész kalács kicsit az ortodox templomok kupolájára emlékeztet. Ilyen híján megpróbálhatjuk virágcserépben, vagy kiürül, magas konzervdobozokban sütni.

(tovább…)

Szerintem egy ilyen darab húsra kevesen mondanánk azt a hentesnek, hogy tartsa meg. Gyönyörű tiszta hús, még némi erezettséget is felfedezhetünk benne.

Pedig a látszat csal. (tovább…)

A nápolyi nem csak a gyerekek örök kedvence, de egy-egy jól sikerült fajtát a felnőttek is élvezettel ropogtatnak el.

Annyi mindent meg tudunk főzni, sütni odahaza, mért pont nápolyit ne tudnánk házilag készíteni? Krémet keverni nem ördöngösség, az ostyát pedig nyugodtan megvehetjük hozzá. Itt mindjárt döntés elé is kerülünk. Van a papírszerűen vékony, fehér ostya, amit egykoron a keserű orvosságok becsomagolására is használtak, és van a vastagabb, sültnek kinéző, ropogós ostyalap. Ha ezt választjuk, ropogósabb lesz a sütink, ha viszont a fehéret, akkor a krém lesz a domináns benne.

Ha ezt eldöntöttük, már csak kókuszzsírt kell vennünk. Itt megint akad tudnivaló. Létezik olyan, lágyabb kókuszzsír, ami 30 fok körül olvad, ezért szobahőmérsékleten is lágyul már. Létezik olyan is, ami csak 40 fok fölött olvad, ez szobahőmérsékleten olyan kemény, mint ha egy darab szappan lenne. Ahhoz, hogy a nápolyi ilyen szépen felvágható legyen, megtartsa formáját, a keményebbikre van szükségünk, természetesen a boltokban ez a ritkább.

Több nehézséggel igazán nem kell riogassam a vállalkozó kedvűeket, lássunk munkához.

(tovább…)