Jó kaja

Újdonságba futottam a legutóbbi nagybevásárláskor. A Charolais húsmarha fajta itthon tenyésztett példányaiból származó, hizlalt, érlelt rostélyosra.

Jóképű darab, nem? Gusztán rávákuumozva egy műanyag tálcára, karton szalaggal körberagasztva. A hátoldalán még egy olyan használati utasítás is van, ami ajánlja, hogy a csomagból kibontva szellőztessük egy fél órát, hogy a hús magához térjen. 80 dkg-s darab, a Malacka Raj parancsnoka szerint ideális versenysúly a steakek mezőnyében. Érdemes megnézni, hogy többféle húsrészből van, erre még visszatérünk.

(tovább…)

Még régebben írtam egy kis bejegyzést, nem is igazán recept volt, kőleves címmel.

Ahogy az lenni szokott, a megjelenést követő napokban jópáran elolvasták, tudom, hogy akadt, akinek tetszett is. Utána beállt napi néhány megtekintésre.

Este nézegettem a statisztikákat és meglepve tapasztaltam, hogy többségében a keresőből érkezve 170-en voltak kíváncsiak rá.

Mi történt tegnap, hogy egyszeriben mindenki kőleves után kutakodott a keresőben?

Nem hiszem, hogy egyszeriben ilyen népszerűvé váltak népmeséink, de akkor mi történt?

Ha elfog a kivédhetetlen édesség-ehetnék, vagy kéne egy változat a tejbegrízre, negyed órán belül elkészül, és nagyon kókuszos. Tekinthetjük a fúziós konyha receptjének is, elvégre remek harmóniába ötvözi nagyon távoli vidékek alapanyagait. Még nem sikerült kipróbálni hidegen (nem érte meg a kihűlését), de el tudom képzelni, hogy a megkeményedő puliszkát kockákra vágva süteményként is kínálhatjuk, esetleg kevés fahéjas porcukorral meghintve.

2 dl kókusztej
1 dl víz
10 dkg kukoricadara
3 tk cukor
kókuszreszelék vagy forgács

(tovább…)

Az ősznek vannak kedves meglepetése is. Nem a jeges szélre és esőre gondolok, hanem néhány olyan terményre, amit inkább tavasszal, nyár elején szoktunk a piacon találni. Van másodtermésű eper is, de csak a nagyon eperfüggők fizetik meg az árát. Idén a zöldborsó sem volt baráti áron, ráadásul a szárazság miatt elég kevés és szikkadt szemű a felhozatal. Ezekkel ellentétben egész elfogadható áron kaptunk zöldbabot, nagyon zsenge, nagyon vékony, zöld héjú ceruzababot. Az ilyet az Isten is rakott zöldbabnak teremtette. Két maréknyit azért csak leloptunk belőle, hogy levesbe is kerüljön.

(tovább…)

Ez eredetileg formában készült pástétom receptje, csak idővel felvágott formát öltött. Átváltozásának műszaki oka volt, épp elromlott a sütőm. Már pedig ha nem tudom abban izzasztani a formába töltött pástétomot, akkor ez csak a tűzhely lapján, vízfürdőben lehetséges, Ott viszont a formában szétázna, alaposabban be kellett csomagolni. Ilyen zörgős anyagú, 10 cm körüli vastagságú műbelet minden nagyobb áruházfélében kapni, és a betöltéséhez se kell más, mint egy kisebb merőkanál.

75 dkg disznóhús
10 dkg szalonna
15 dkg füstölt sajt
(pác)só, fehérbors, fokhagyma, szegfűbors, szerecsendió, gyömbér, citromhéj

(tovább…)

A rétes nem csak finom, hanem tulajdonképp egyszerű is, csak meg kell békéljünk a kész réteslappal. A házilagos nyújtásnak úgyis elég kevesen bátorkodnak nekiállni. Megtestesíti az ideális tészta : töltelék arányt, ennél kevesebb tészta esetén kanállal ehetnénk a tölteléket. Így ősszel az évszakfüggetlen túrós és mákos mellett süthetünk sütőtökös rétest is.

A rétesekhez szinte recept se kell, pici fantáziával felleltározva a kamra tartalmát, kitalálhatunk sokféle tölteléket. Így esett ez is, hogy a sütőtökös rétesbe belekéredzkedett néhány ráncosodó alma.

(tovább…)

Érdekes dolog a gnocchi, ennyiféle, alapjaiban eltérő receptet egy témára még tán nem is láttam. Krumplival vagy anélkül, darával, rétesliszttel, finomliszttel. Villával cirádázva, késsel lelapítva, ujjacskával megnyomva. Értem én, hogy a népszerű recepteknek rengeteg változata van, de ennyire különbözőek?

Azt az érdekességet hallottam, hogy a neve az olasz nyelv igen ritka hangutánzó szavainak egyike. Az olaszul tudók meg tudják ezt erősíteni?

(tovább…)

Az utolsó lehetőség, hogy még egy változatban megőrizzünk valamit az ősz e rendkívüli aromájú gyümölcséből. Kell egy picit trükközni vele, hogy otthoni körülmények között sok, szép színű mustot nyerjünk ki a szőlőből, megőrizve jellegzetes aromáját, ami a főzés során részben átalakul.

2,5 kg szőlő
1 szem csillagánizs
1 rúd fahéj
1 rúd vanília
1 l erős rum (50-80 %-os)
barna cukor ízlés szerint

(tovább…)

Minap olvastam Lúdanyónál egy pozitív példaként említett cégről, és az általuk forgalmazott sűrített tejről. Mivel ma amúgy is el kellett menjek Lakihegyig, már nem volt komoly kitérő Halásztelek. Telefonon egyeztettem Katival, a cég kedves tulajdonosnőjével, hogy ott találom-e, aztán már csak a gázt kellett nyomjam (az esőre való tekintettel óvatosan).

Elmesélte, hogy nagyon nehéz bevezetni a piacra. A multikba reménytelenül drága bekerülni, a hazai láncok és boltok meg azt se tudják, mi is a sűrített tej. Kevés az olyan boltos, akit érdekelnek az újdonságok, belevág a bevezetésükbe. Akik útba tudják ejteni Halásztelket, azok hívják fel, szívesen ad el nekik. Küldenének postán is, de irreálisan megdrágítja a szállítási költség. Esetleg érdemes az egymás közelében lakóknak összeszervezni egy gyűjtő rendelést, aztán mehet a tejkrémes sütik gyártása.

(tovább…)

A zsemlegombóc receptjei két iskolát követnek. Az egyik csak zsemlekockából és lisztből készíti, a másik krumplit is kever hozzá. Teljesen szubjektív alapon én a krumplis iskola követője vagyok. A zsemlegombóc hallatán egy köret jut eszünkbe, amit mártásos húsokhoz fogyasztanak, legfőképp vadashoz, bátrabbak szalontüdőhöz. Ugyanez a gombóc megtöltve, mártással nyakonöntve remekül megállja helyét önálló fogásként is. Azon receptek sorába tartozik, amiket alighanem a háziasszonyi találékonyság hozott létre. El lehet használni bele maradékokat, és a töltelék váltogatásával sokszor fel lehetett tálalni új fogásként. A recept hozzávalóiból nem lesz tenger sok gombócunk, de 2-3 éhes szájat meg lehet elégíteni vele.

A gombóc:
2 szikkadt zsemle (20 dkg fehér kenyér)
25 dkg hajában főtt krumpli
25 dkg liszt
2 tojás
tej
olaj
só, bors, szerecsendió, petrezselyemzöld

A töltelék:
sonka, sajt, maradék pörkölt, pirított gomba

(tovább…)