Mielőtt bárki is a fejéhez kap a divatos ételnév kapcsán, elárulom, hogy ez se falrengető újdonság. Közeli rokonságban van nagyanyáink zsírban lesütött húsával. Kínálhatunk egy kanálkányit elegáns előételnek, de kenyérre kenve sok bizonytalan összetételű felvágottnál sokkal finomabb.
Egy ideje nem jutottam hozzá, hogy nevezzek a VKF aktuális fordulóira, a mostani kiírás viszont annyira testreszabott lett, hogy nem hagyhatom ki. Talán még a pár napos csúszás is megbocsáttatik.
Régóta kísérletezek az ipari ételek házilagos előállításával. Sikerült is sokmindent leutánozni, helyettesíteni, amik közül a húsipar u.n. vörösárúit tekintem a legfontosabb eredménynek. Az egyszeri szőlősgazda mintájára elmondhatom: húsból is lehet párizsit készíteni.
A talán legmutatósabbra sikerült felvágottam, a nyelves
(tovább…)
A főtt sonka ugyanúgy elmaradhatatlan kelléke a húsvéti asztalnak, mint a piros tojás. Ahhoz, hogy igazán finom sonkával kínálhassuk családunkat, néhány apróságra oda kell figyelni. Ezt a módszert hentes barátomtól tanultam, azóta másképp nem is főzöm. Egész sonkát csak nagy család számára főzünk, de a módszer ugyanúgy használható darabolt sonkához, füstölt tarjához is.
Már a múltkori, jól sikerült sajtozáskor fejembe vettem, hogy ki fogom próbálni juhsajtként is, ami most meg is történt.
Falrengető újdonság nincs a receptben, de azért figyelembe kellett venni a juhtúró eltérő tulajdonságait. A végére még egy idegborzoló tanulság is maradt.
Ilyen szép és finom sajtokat is készíthetünk otthon, nem is túl nagy munkával.
A képen az egyik felét fokhagymával, a másikat medvehagymával ízesítettem, de rengeteg változata elképzelhető.
Mai fordítanivalóim közé keveredett egy gyöngyszem, amiből meg kell osszak néhány részletet, mert gasztroblogra való.
Olyan élelmiszeripari hozzávalóról van szó, amit alighanem elsősorban az ilyen pultokba kerülő termékekbe tesznek, természetesen hús helyett.
Nyugodtan olvassák ezt a bejegyzést azok is, akik számára a Pálpusztai sajt szaga nem számít illatnak. Még nem találták ki az illatos netet.
Új gyártó sajtjával találkoztam a piaci sajtosnál. A szinte soha nem kapható őstípus, a csermajori, és annak igen gyenge gödöllői utánzatát követően egy győri cég is elkezdte gyártani.
Csomagolásán őrzi az eredeti kék / piros / ezüstszínű összeállítást, lássuk mit rejt a belseje.
Lehet, hogy van remény hentes fronton?
Ezt a darab kolozsvári szalonnát itt vettem a Balaton partján. Kisüzemi termék, nincs messze a falu, ahol készült.
Nem csak szép, igazán finom is. Omlós, nyersen is simán elrágható, az embernek nem a csúzligumi jut az eszébe, ha beleharap, pedig nem egy kétmázsás mangalicából származik. Kellő ideig lehetett sózva és pácolva. Igazi füstön füstölték, nem holmi aromás lével töltött kádban fürdették.
Olyan sajtba botlottam minapi bevásárlásom során, amivel még nem találkoztam. Caciotta a tisztes neve, amiből nem nehéz kitalálni, hogy olasz eredetű.
20 dkg-os dupla viaszrétegbe mártott korongokban árulják. Egészen lágy, halvány sárga a tésztája, lyukakat nem látni benne. Nagyon kellemes, enyhe ízű sajt, ami néhány óra hűtőn kívüli tárolás után egész folyóssá válik. Mindezt úgy, hogy kifejezetten sovány sajtról van szó, a szokott zsírtartalom fele van csak benne.
Ahogy kicsit kutakodtam a neten, az lett a gyanúm, hogy elég távoli rokona lehet az eredetinek.
Mondhatnám az abált szalonna diétás változatának, de hát csak nem egészen az.
Nemrég láttam egy tündéri 🙂 receptet, amiről azonnal tudtam, hogy meg fogom főzni. Szeretjük a nyelvet, gyakran meg is fordul a konyhánkon, de így még nem készült. Már pedig minden ötlet kell, ami a hideg kaják választékát színesíti, a bolti felvágottak lassan a teljesen ehetetlen kategóriába csúsznak le. Fantáziátlan kínálat, érezhetően nem bele való hozzávalók jellemzik a kínálatot. Aki egyszer látott felvágottas pultot Bécsben, vagy Németországban, az tudja miről böstörgök. Az meg egyenesen vicc (vicc a hülye vicc is), hogy egy kilónyi közepesen ehető párizsiért 2500 Ft fölött kérnek.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu