Jó kaja

A romantikus vacsora ajánlatok végére jöjjön valami innivaló.

Az egész menü összeállításánál cél volt a könnyű, gyomrot meg nem fekvő fogások válogatása. Ennek ellenére a végére még célszerű valami élénkítő italt kínálni.

Az alkohol kétélű fegyver, hiszen egyrészről lazít, feldob, hangulatba hoz, másrészről azonban hamar tompítani kezd, ahogy a mennyisége emelkedik. Nem is ajánlott ezekbe 2 cl italnál többet beletölteni.

(tovább…)

Ha már ennyire nem enged a tél szorítása, melegedjünk egy kicsit, a jó fokozásával.

A tojáslikőr önmagában is finom, de így kistafírozva egyenesen ellenállhatatlan. Pedig nem árt ellenállni neki, mert aki ellen nem áll, hamarosan a lábán sem áll.

A hozzávalók népes társaságra elegendő adagról szólnak, bátran át lehet számolni.

(tovább…)

Nemrég többen elmesélték, mivel indítják a napjukat. Szepyke körkérdésére a legtöbben kávéval válaszoltak.

Nos kávé ez is, de egész más műfaj, nem kifejezetten reggeli önindítózásra való – bár az aratópálinkát kedvelők számára szóba jöhet.

Kevés ennél egyszerűbben elkészíthető italt tudok elképzelni, ami a kávékedvelők körében biztos siker. Mivel semmilyen fűszer sem kerül bele, fontos, hogy jó kávét használjunk, hiszen csak az határozza meg a kész ital aromáját.

(tovább…)

A melengető téli italok egyik kissé feledésbe merült fajtája a puncs. Beszorult a forralt bor árnyékába, és könnyen megeshet, hogy a neve hallatán hamarabb jut egy rózsaszín torta az eszünkbe, mint valami pohárba való.

Alapvetően különböznek pedig, hiszen a puncsba nem feltétlenül kerülnek fűszerek – bár nem tilos – viszont feltétlenül kerül bele valami bornál erősebb ital is.

Ha sikerül a gyerekeket is átfázatnunk a hóban, Ők se maradhatnak ki a melengetésből, persze azért az alkoholosból még ilyenkor sem kaphatnak.

(tovább…)

Fura nevét alighanem onnan kapta, hogy minden hozzávalója olyan finom, hogy még a Nagyik is szívesen melengetik vele magukat. A vaníliáról a legtöbben őrzünk olyan emléket, hogy a Nagyihoz belépve a frissen sült süteményen épp a vanília illata csapta meg az orrunkat.

Mindez forró tejjel, tojáslikőrrel esetleg tejszínhabbal percek alatt tudja felmelegíteni télidőben elgémberedett tagjainkat és kisimítani gyűrött lelkünket. Hazaérve egy rövid szusszanás egy ilyen bögrével a kezünkben elég ahhoz, hogy újult erővel fogjunk hozzá az otthoni teendőinkhez.

A bögre külön kedvencem, mert igazából az üveg pohár tartására szolgál, arra, hogy a forró itallal ne süssük meg a kezünket. Tessék figyelmesen megnézni, és kitalálni, melyik városból kaptam?

(tovább…)

Kicsit megkéstem ezzel a recepttel, hiszen még a nagy évvégi zabaszezon előtt kellett volna leírjam, de farsangkor és az év más időszakában is előfordul, hogy zsírosabbra, többre sikerült az ebéd az ideálisnál. Ilyenkor jól eshet egy kis kupica keserűlikőr, ami olyan gyógyfüvekből készült, amik segítik az emésztést, az epe működését.

Tudom megoszlanak a vélemények, hogy segíthet-e egyáltalán az, amiben alkohol van, de egyrészt nem kötelező, másrészt ha nem segít, csak finom, már megérte. Az adagból két liternyi itóka lesz.

(tovább…)

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a vaníliát (van olyan, aki nem?) és mostanában nagyobb adagra tettek szert, bár az a két szál nem a világ.

Ezt az itókát kivételesen nem kell hetekig áztatni, szinte azonnal fogyasztható. Persze nem árt meg neki, ha véletlenül elfelejtjük meginni és csak sokára leljük meg a polc sarkában.

(tovább…)

Nagyapáink idején még sokkal általánosabb szokás volt, egy kiadós étkezés után egy kis kupica gyomorkeserűt lehajtani. A számtalan gyógylikőr közül mára a kerek üveges jószerével egyeduralkodó maradt.

Valamikor sok házi recept is közkézen forgott, amik a különféle emésztést segítő, epehajtó hatású gyógyfüveket használták, esetleg néhány másikkal élvezhetővé téve az ízét. A receptben szereplő gyógy- és fűszernövények mindegyike beszerezhető, hozzáértők sokukat maguk gyűjthetik is, nem lehet akadálya annak, hogy kipróbáljuk. Nagyjából egy hét alatt elkészül, akár még az év végi kajacsúcsot is segíthet átvészelni.

(tovább…)

A szeder az egyik kedvenc gyümölcsöm, de nem könnyű eset. Az igazán aromás szeder valahol a töltés oldalában nő és csak komoly karmolások árán szüretelhető. A tüskétlen nem annyira ízes, ráadásul csalafinta. Már nagyon szép lila, érettnek látszik, amikor még csak savanyú, aromája nincs. Akkor érdemes szedni, amikor picit megmattulnak a csillogóan fényes szemek, és tapintásra már nem olyan feszes, hanem puhulni érezzük. Ilyenkor kell szedni – könnyebben is jön le, mint amikor még savanyú – viszont aztán igyekezzünk, mert nagyon hamar túlérik, erjedni és hullani kezd. Ha magunk szedhetjük, akkor érdemes naponta meglátogatni a bokrot és inkább kis adagonként leszedni, akár a fagyasztóba is.

(tovább…)

Kellemes kókuszos ital, amit nem kell nagyon édesre csinálnunk, cáfolva a tételt, miszerint attól likőr egy ital, hogy összeragasztja a szánkat.

A receptet rögtön két verzióban közlöm, a beszerzési lehetőségeinktől és lustaságunktól függően választhatunk közülük. Az eredmény hasonló lesz.

Az első változat hozzávalói:

1 l tej
2 dl tejszín (epések elhagyhatják, csak hígabb lesz a likőr)
20 dkg kókuszreszelék
5 dkg cukor
3 – 4 dl tisztaszesz
1 szál vanília

(tovább…)