Jó kaja

Az édesszájúaknak most csalódást kell okozzak, ez a recept nem édes. Ennek ellenére jó szívvel tudom ajánlani, hiszen komoly meglepetés szerezhető vele, a muffintepsi láttán édességet remélők körében.

Nem csak nagyon finom egy ilyen töltött briós, de könnyű, mégis laktató fogás. Nem utolsó sorban nem kell külön köretet gyártani hozzá. Maradt két szelet lazac, ami kevés lett volna önmagában, így viszont mindenki elégedetten állt fel az asztaltól. A refrén ide is illik: a töltésre használt hozzávalóknál ne fogjuk vissza fantáziánkat.

(tovább…)

Nyilván sokan ismerik spanyol nevén is: ensaimadas. Nagyon finom tojásos, zsíros tészta, aminek több különlegessége is van.

Az egyik a formája ez a képen is látható csiga.

A másik a szokatlanul hosszú kelesztési idő, mi miatt meg kell tervezni a sütését, nem lehet hirtelen felindulásból összedobni.

A harmadik pedig a hozzávalók között található disznózsír. Ez ma talán szokatlan egy édes kalácsban, pedig Nagyanyáink idején teljesen természetesen került a süteményekbe. Nekem annak idején még azt is megtanította Nagyikám, hogy amelyik receptben 10 dkg vaj szerepel, abba nyugodtan tehetek 8 dkg zsírt. Mindennek régi tapasztalat volt az alapja, hiszen akkoriban még nem volt ráírva mindenre az összetétele, így az se volt nyilvánvaló, hogy a vajban 20 % körül van ami nem zsiradék. No, ennyit a konyha tudományáról.

(tovább…)

Nem tartott sokáig az előző kenyér. Úgy tűnik mindenkinél sikert aratott, mert megkaptam a felhívást, hogy ugyanolyat süssek.

Ahogy magamat ismerem, tán még bele is betegedtem volna, ha változtatás nélkül megismétlem. Most egy adag zabpelyhet dagasztottam bele, hogy még több rost kerüljön bele, amivel rosszat biztos senkinek se teszek, és még finom is.

Nem teljesen eredeti az ötlet, máskor is sütöttem már kenyeret, amiben zabpehely volt, itt és itt.

(tovább…)

Lenmagos kenyérre szólt a családi rendelés, mert az állítólag lúgosít.

Az első változatába egész lenmagokat gyúrtam és rendkívül takaros zsemlék sültek belőle. Ma viszont az Ázsiában járva találtam lenmag lisztet. Én inkább darának mondanám, hiszen ez teljes kiőrlésű és jóval nagyobb szemcseméretű, mint a búzaliszt.

Sejtésem szerint az őrölt, feltárt mag összes hasznos anyaga könnyebben felszívódik, mint amikor egészben nyeljük le. Ilyenformán ez akár gyógykenyérnek is nevezhető, ami akár igaz akár nem, alig érdekes, a kenyér nagyon finom lett.

(tovább…)

Kicsit zavarba hozott Limara, amikor a VKF kiírásban a gabona kapcsán nem elsősorban kenyérre gondolt. Már pedig Magyarországon a gabona és a konyha kapcsán első helyen a kenyér jut az eszünkbe, abból is a klasszikus világos, szépen megkelt fajta.

Az Általa felsorolt többi gabonaféléhez nem fűz komolyabb viszony, végül mégis egy kenyér, mondhatnám egy antikenyér mellett döntöttem. Ez ugyanis nem fehér, nem puha, nem foszlós, épp ellenkezőleg, szinte fekete, nehéz, alapos rágást igényel. Ennek fejében egészen különleges íze van és mivel nagyon vékonyan kell szeletelni, és még sok rost is van benne, elég jól beleilleszthető akár egy diétába is.

A kenyér eredetije Németföldről származik, ott volt a takarékos, szegény emberek eledele. A szokatlan sütési mód is innen ered, este betették a hűlni kezdett kemencébe, ahol reggelre szépen megsült. Mielőtt valaki megijedne, hogy több napig tart egy kenyeret megsütni, gondolja végig: maga a munka nem több egy átlagos kenyérnél, a kelés közben és a sütőben pedig nem kell őrizni.

(tovább…)

Gyerekkorában az ember sokat hallotta, hogy ne játsszon az étellel. Persze ez sokszor a rossz evő, a tányéron levőket inkább csak piszkálgató csemetéknek szólt, de a helytelenkedésre vetemedőknek még inkább.

Az ilyen játékot persze nem tiltotta volna Anyánk se, hiszen ezzel nem teszünk kárt az ételben, és még mutatós is játszadozásunk eredménye.

(tovább…)

A hagyomány szerint egy olasz pékmesternek beleborult a víz a tésztába, és szinte folyósan híg lett. Jobb híján megsütötte, és ezzel feltalálta a ciabattát.

Ezúttal tejesen szándékosan adtam hozzá annyi vizet, hogy inkább sűrűre sikerült galuskatésztára hasonlított, mint kenyérre. A kisült zsemlék igen finomak, ropogósak lettek, de a végén csak a kezemről kellett  a ráragadt tésztát levakarni ahhoz, hogy meg legyen a következő sütéshez való kovász.

(tovább…)

Azt nem tudom, hogy a Magyarországra betelepült svábok magukkal hozták-e ezt a kenyeret. Dél-Németországban hagyományosan halottak napján (Allerseelen) adták a szegényeknek.

Ami igazán különlegessé teszi ezt a kenyérfélét, az a formázása. A hosszú rudaknak rengeteg, finoman ropogósra sült héja van, amit élmény frissen elmajszolni. A kissé szikkadt darabokat pár perc alatt átmelegíthetjük, felfrissíthetjük a sütőben.

(tovább…)

Ezúttal zsemlére szólt a rendelés, még hozzá kifejezetten lenmagosra. Állítólag csökkenti a gyomorsavat, így gyógyszer helyett is készült.

Tegnap kovászoltam be, kevés élesztővel, és ma sütöttem meg. Ahogy az lenni szokott, nem tettem kárt a mérlegben, a mennyiségek hozzávetőlegesek. Szeretem, hogy nem lesz kétszer teljesen egyforma a kenyér, amit sütök, élvezem ezt a változatosságot.

(tovább…)

Sajnos nem nehéz a boltokban rossz kenyeret kapni, de a toastkenyérből jót csak kivételes szerencsével foghatunk ki. Az előre szeletelt, leginkább fűrészporra emlékeztető valamiket nehéz jó szívvel kenyérnek nevezni. Ha pedig elolvassuk az apróbetűket is, még azon is elgondolkodunk, alkalmas-e egyáltalán emberi fogyasztásra?

Pedig a kenyérsütés igazán nem valami rendkívüli varázslat. Gondoljunk bele, hogy egykor minden valamire való eladósorba került leány meg tudta tanulni. Nyugodtan álljunk neki, és ne szegje kedvünket, ha az első nem úgy sikerül, mint ahogy elképzeltük. A sülő kenyér illata és a csúnyára sikeredett példányt is elkapkodók jelentsenek biztatást a továbbiakhoz.

Ez egy különösen jó recept, mert elég türelmesen viseli akár ügyetlenkedéseinket, akár kísérletező kedvünket is. A tejtől különösen rugalmas, könnyű lesz a tésztája, a maláta pedig segít lazítani, magasítani.

(tovább…)