Tömény finomság, csupa marcipán és olajos mag, talán még egészséges is?
Lelkiismereti problémákkal küzdők inkább ne csinálják meg, mert ellenállni úgysem lehet neki. Egyetlen megoldás van rá, csak még pontosítani kell a mikéntjét, ha a kalóriáit nem esszük meg vele együtt.
A vadas nagy kedvenc a családban. A sok zöldségtől, hústól és fűszertől harmonikus, gazdag íze van és soha nem lehet túl sok mártást készíteni hozzá, arra akkor is van vevő, ha a hús már elfogyott volna.
Érdekes figyelni, miképp keveredik a neve két alapvetően különböző édességnek. Talán csak annyi közük van egymáshoz, hogy mindkettőhöz sárgabarack lekvár dukál.
Az olcsóbb változata a gríz alapú, morzsásra sütött, kevert tésztaféle, amit ugyan daramorzsókára kereszteltek, de inkább grízsmarni néven ismert.
A másik a drágább, finomabb anyagokból készített császármorzsa, ami a hagyomány szerint Ferenc József császár kedvelt desszertje volt. Most ezt, a finomabb változatot mutatom be.
A tél szürkeségét oldóan gyönyörű színű ez a narancsdzsem. Ha pedig kapunk vérnarancsot is, attól egészen csodálatos lesz.
Nem csak a színe kedvéért érdemes kipróbálni, az íze is fantasztikus. Mivel belefőzzük a teljes héját, az összes kesernyésségével együtt, a kész dzsem sem csupán édes, hanem a fantasztikus narancs íz és illat alatt picit fanyar. Ez a különlegesség az angol narancsdzsemek mintája után készül, egy szelet pirított kalácson az igazi. Próbáljunk meg vegyszermentes héjú, bio-narancsot és citromot venni hozzá. A nagyobb áruházakban is megjelentek a bio-pultok, elő szokott fordulni a kínálatukban.
Az alliteráló cím nem költészetem kiteljesedését jelzi, ezúttal is csak a piacon költöttem.
Történt ugyanis, hogy kedvenc baromfisom úgy látta, rosszul mérte fel a kacsacomb beszerzését, és rá fog romlani, ha nem tesz ellene valamit. Hamarosan jön ugyanis a következő szállítmány. Sokáig nem kellett győzködjön, féláron akkor is elhoztam vagy öt combot, ha már mindent megvettem a hét végére. Befagyasztani nem akartam, azonnal megenni se tudjuk, maradt hát a konfitálás, ami megoldja egy időre a tárolását is.
A maga egyszerűségében nagyon finom, gyors vacsora, ebből a télidőben is frissen elérhető zöldségféléből.
Remekül előkészíthető annyira, hogy csak át kelljen tenni a hűtőből a sütőbe, ahol fél óra alatt bőven megsül, és tálalható. Ha jénaiban sütjük, arra mindenképp ügyeljünk, hogy a hűtőhideg üveget bekapcsolás előtt tegyük a sütőbe és légkeveréssel vagy nem egészen nagy lángon kezdjük melegíteni, nehogy az üveg elpattanjon.
Egyike azon apró semmiségeknek, amik abbahagyhatatlanul finomak.
Én úgy kaptam a receptet, hogy állítólag libanoni eredetű. Nem tudok utána járni, de akár lehet is, még ha nem is annyira édes, mint az arab sütemények jó része.
Akár távoli eredetű, akár nem érdemes nekiállni, mert igazán nem tart sokáig, és finomsága ellenére anyagi romlásba se fog dönteni az elkészítése.
Méltatlanul sok támadás éri a pörköltet. Sokan valami zsíros, nehéz, ehetetlen ételnek állítják be, ami megtestesíti a magyar konyha földhözragadt elmaradottságát.
Pedig egy nagyon régi tradíción alapuló receptről van szó, ami persze az évszázadok alatt magába olvasztotta a mindenkori újdonságokat. Ha ezt nem teszi, sose lehetett volna belőle a mai paprikás, gyönyörű színű étel, hiszen sokkal régebbi fogásról van szó, mint ahogy a paprikát megismerhettük.
Arról sokan vitáznak, hogy pásztorételnek tekinthető-e – a XIX. századi pásztorkodásban valószínűleg nem – minden esetre egy nagyon logikusan felépített, kevés eszközt és technikát használó étel, ami könnyen elkészíthető volt akár szabad tűzön is. Egyetlen edénybe, egymás után kerülnek a hozzávalók, másra mint erre az edényre és egy késre nem is nagyon volt szükség.
Ami pedig a zsírosságát illeti lehet igaz is, ha valaki sok zsiradékkal szereti, de egyáltalán nem szükségszerű. A manapság tenyésztett állatok húsának olyan alacsony a zsírtartalma, hogy a kész ételben nagyjából annyi lesz, amennyit mi külön hozzáadunk. Ahogy most készítettem egyáltalán nem zsíros és munka is alig volt vele, odafigyelnem se kellett, nehogy leégjen.
Amikor az ember szombat délután a homlokára csap, hogy másnap délelőtt kell vinni egy adag süteményt valahová, addig túrja a gyűjteményt, amíg talál valami gyorsat. Az se baj persze, ha minden hozzávaló megtalálható az otthoni készletben, hiszen semmi kedve nem lenne a viharos szélben még a sarki boltig sem elmenni. Nagy előnye, hogy elég összegyúrni, kinyújtani és sütni. Nem kell pihentetni, ugyanakkor elbírja, tehát ha úgy adódik, hogy nem kell azonnal sütni, nyugodtan mehet a hűtőbe.
Kedves olvasói kérésnek teszek eleget, amikor a virsli készítéséről írok.
A virsli a házi felvágottkészítés magasiskolája. Nem mintha bonyolultabb lenne, de kell hozzá néhány speciális eszköz és a bél, ami a dolog kulcsa. Ilyen vékony bele csak a birkának van, viszont ezt nem árulják fogyasztói mennyiségben ott, ahol normálisan belet vehetünk. Nagykereskedésekben kapható, de olyan mennyiségben, amibe egy focipályányi virslit tölthetnénk. Ha ezt az akadályt leküzdöttük, akkor ehhez feltétlenül szükség van hurkatöltőre, hiszen virslit csak nem csinálhatunk formába préselve. Ráadásul a virsli töltéséhez való, vékony cső nem tartozéka a legtöbb töltőnek, nagyobb csőre pedig ne tudjuk a vékony belet felhúzni. Kompromisszumként tölthetünk Bockwurstot, ami egy Németországban, elsősorban Szászországban elterjedt virsliféle, a krinolin és a virsli közötti vastagsággal. Ha elszántságunk folytán ezek már rendelkezésünkre állnak, akkor lássuk mi is a virsli.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu