Szatmárban és attól keletre ismert ez az édesség, amit Húsvétra készítenek. A húsvéti sonka méltó kísérője, ami nem hiányozhat a hagyományos asztalról.
A népi konyhán a vanília nem volt járatos, a mazsolával együtt később kerülhetett a receptbe.
A recept először az ingyenes Kifőztük receptújságban jelent meg, ami a jobb oldalon levő címlapképre kattintva érhető el. Ott további képek is láthatók.
Tradicionális görög édesség, ami szinte semmilyen ünnepről nem maradhatott el.
Mára már nagy mennyiségben gyártják iparilag is, itt – ott feltűnik a hazai boltok polcain is.
Mint oly sok mindent, ezt is nyugodtan megcsinálhatjuk odahaza, és meg fogunk lepődni mennyire nem bonyolult. Az eredeti recept csak szezámmagot tartalmazott, de érdemes kiegészíteni mandulával, dióval, földimogyoróval. A magok mellett a másik olyan hozzávaló, ami meghatározza az ízét, a méz. Érdemes nagyon illatos fajtát venni hozzá, még finomabbá teszi a kész édességet.
A nápolyi nem csak a gyerekek örök kedvence, de egy-egy jól sikerült fajtát a felnőttek is élvezettel ropogtatnak el.
Annyi mindent meg tudunk főzni, sütni odahaza, mért pont nápolyit ne tudnánk házilag készíteni? Krémet keverni nem ördöngösség, az ostyát pedig nyugodtan megvehetjük hozzá. Itt mindjárt döntés elé is kerülünk. Van a papírszerűen vékony, fehér ostya, amit egykoron a keserű orvosságok becsomagolására is használtak, és van a vastagabb, sültnek kinéző, ropogós ostyalap. Ha ezt választjuk, ropogósabb lesz a sütink, ha viszont a fehéret, akkor a krém lesz a domináns benne.
Ha ezt eldöntöttük, már csak kókuszzsírt kell vennünk. Itt megint akad tudnivaló. Létezik olyan, lágyabb kókuszzsír, ami 30 fok körül olvad, ezért szobahőmérsékleten is lágyul már. Létezik olyan is, ami csak 40 fok fölött olvad, ez szobahőmérsékleten olyan kemény, mint ha egy darab szappan lenne. Ahhoz, hogy a nápolyi ilyen szépen felvágható legyen, megtartsa formáját, a keményebbikre van szükségünk, természetesen a boltokban ez a ritkább.
Több nehézséggel igazán nem kell riogassam a vállalkozó kedvűeket, lássunk munkához.
Húsvét ünnepének nincs annyira jellemző süteménye, mint Karácsonynak a bejgli. Talán a kalács az ami ehhez az ünnephez kapcsolódik, de az nem tartozik egyértelműen a desszert kategóriába.
Ez a finomság viszont vitán felül oda sorolandó, méghozzá a nagyon finomak közé. Ha sikerül egy kicsit ellopni a locsolóknak bekevert tojáslikőrből érdemes nekilátnunk, az eredmény általános sikerre számíthat.
Ilyen szürke, locs-pocsos időben ez maga a napsütés, a vidámság.
Mindez olyan illatok kíséretében, hogy az bármilyen illatszerboltot lenyom. A sülő tök illata már maga az otthonosság, ehhez jön még ennek a mininarancsnak, az összes nagy testvérét messze túlszárnyaló illatözöne.
Ha pedig mindez nem elég, akkor tovább fokozódik az élvezet, amikor megkóstoljuk. A tököt nem kell bemutatni, annak édességét remekül egészíti ki a kumquat fanyar savanyúsággal kísért édessége.
A gesztenye türelmes. Tudja ezt mindenki? Még azt is elviseli, ha kísérletezem vele.
Tart még a Karácsony előtt feltöltött gesztenyemassza készletből, így a vadgesztenyék és a diós tekercs után még valamit ki kellett találjak. Karácsony, diós, innen logikus volt következő próbának a mákos. A maradék többször megolvasztott csokit is elhasználtam, felszabadult a kislábos, de azt hiszem ennél rasnyább csokimázat nehéz lenne előállítani.
Bár egész évben kaphatunk fagyasztott gesztenye masszát, azért valahogy megmaradt téli finomságnak.
Nagyon jól illik hozzá ez a diós krém, amit nem sokat kell főzni, épp csak a forró tejjel nyakon önteni. Érdemes a gesztenye masszát fólián, sütőpapíron kinyújtani, mert azzal sokkal könnyebb felcsavarni és szebb lesz a roládunk.
Az ilyen nagyon finom édességekre mondta egykor Nagyapám, hogy bűnösen jó. Valóban könnyű vele bűnbe esni.
Még a Nagy Karácsonyi Készletfeltöltés során vettem 3 csomag gesztenyemasszát, ami azóta is ott ült a fagyasztóban, mert akkor nem került sorra. Már nagyon kikívánkozott abból a hidegből, így az egyiket pár napja áttettem a normál hűtőbe, hadd olvadjon ki. A közbejött nyavalyakórság miatt erre bőven volt ideje, engem meg már evett a frász, hogy meg kéne csinálni. Nagyot sütnöm nem akaródzott, ezt a vadgesztenyét találtam Nagyanyám receptjei között. Érdekes megfigyelni, hogy vannak receptek, amik változatlanul élnek tovább, míg mások idomulnak a megváltozott életviszonyainkhoz. Tortát ma már nemigen állunk neki 24 tojásból sütni, ez viszont szinte változtatás nélkül készülhet ma is.
Mostanában sok blogon olvasható a házilag készíthető Sport szelet receptje. Ezek szinte mind kekszmorzsából készítik a rumos, kakaós masszát, ezzel csak az ízét visszaidézve. A ma már retro édességnek számító gyári termék viszont biztos nem így készült, ezért érdemes kipróbálni ezt a tejpor alapú változatot is, szerintem jobban közelíti az egykorit.
Szeretettel ajánlom Flat-Cat gyűjteményébe.
A Nagy Bonbonszezon során marad időnként olvasztott csoki, amiről – nagy naivan – azt hisszük, hogy már nem lesz szükségünk rá. Ilyenkor remek ez a ropogós finomság, amit pár perc alatt megcsinálhatunk.
Aztán a vége úgyis az, hogy mégis csak nekiállunk valami olyannak, amihez olvasztott csoki dukál, és amolyan örök körforgásként kezdődik a játék elölről. Nem tragédia persze, mert akármilyen hamar következik is be ez, a legutóbbi ropogósoknak már csak az emléke van meg.
olvasztott csoki
ropogós kukoricapehely
vanília
mandulaforgács vagy szilánk
darabos mogyoró
aprított dió
cukrozott narancshéj vagy gyömbér
fahéj
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu