Kíméletesen sült süldőtarja
• 2010. augusztus 19.
Kalandos sorsa lett ennek a húsdarabnak.
Eredetileg azért vettem, hogy hideg sültként helyettesítse a felvágottakat. Aztán vasárnap rájöttem, hogy elszámoltam magam a bevásárlásnál, és – ritka kivételként – kevés húst hoztam. Így az elkészült húsból levágtam fejenként egy jó ujjnyi szeletet, amiből hamar elkészült a vasárnapi pecsenye.
A második képen látszik igazán jól, hogy a hús mennyire szaftos maradt, egyáltalán nem száradt ki. Más részekkel – főleg a karajjal – is érdemes így bánni, hogy ne száradjon ki. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni a csúcsgasztronómiában használatos sous-vide eljárással készülő fogásokkal, az korántsem a véletlen műve. 🙂