Jó kaja

Kalandos sorsa lett ennek a húsdarabnak.

Eredetileg azért vettem, hogy hideg sültként helyettesítse a felvágottakat. Aztán vasárnap rájöttem, hogy elszámoltam magam a bevásárlásnál, és – ritka kivételként – kevés húst hoztam. Így az elkészült húsból levágtam fejenként egy jó ujjnyi szeletet, amiből hamar elkészült a vasárnapi pecsenye.

A második képen látszik igazán jól, hogy a hús mennyire szaftos maradt, egyáltalán nem száradt ki. Más részekkel – főleg a karajjal – is érdemes így bánni, hogy ne száradjon ki. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni a csúcsgasztronómiában használatos sous-vide eljárással készülő fogásokkal, az korántsem a véletlen műve. 🙂

(tovább…)

Ilyen szép és finom sajtokat is készíthetünk otthon, nem is túl nagy munkával.

A képen az egyik felét fokhagymával, a másikat medvehagymával ízesítettem, de rengeteg változata elképzelhető.

(tovább…)

A grízgaluska sokaknak mumus, tartanak tőle, hogy nem sikerül az elképzelésük szerint. Ezt mutatja az is, hogy rengetegen néznek utána a neten, így megingathatatlan helye van a slágerlistán is.

Nálunk is úgy van, hogy eddig általában rám maradt, mert Párom sose volt elégedett a saját galuskájával és inkább nem is kísérletezett. Most viszont nem voltam otthon, kénytelen volt ismét belevágni. Nem csak remekül sikerült, de még újított is rajta, amivel igazán üdévé, nyáriassá tette.

(tovább…)

Milyen is az, amikor a lökött konyhás nyaral? Természetesen főz is időnként.

Első nap belebotlottam egy adag szép, bőrös libahájba, amit kisütöttem. Amikor ez a szép császár kínálta magát a pultban, már tudtam, hogy ebben a zsírba konfitálva tudom elkészíteni. Ráadásul mindezt meg tudtam csinálni a diófa alatt, hogy ne fűtsem a konyhát a hosszú idő alatt.

(tovább…)

Összcsaládi érintettség okán ki kellett dolgoznunk az epekövesek által is emészthető lecsót, mert az mégse járja, hogy nem ehetünk belőle. Szerencsénkre nekünk nem a zsírja árt igazán, hanem a paprika és a paradicsom héja, ami rengeteg, jóformán emészthetetlen cellulózt tartalmaz.

(tovább…)

A nyár egyik legfinomabb savanyúsága a kovászos uborka, nem véletlen, hogy ennyire népszerű. Remek példája annak a találékonyságnak, amivel őseink feldolgozták, tartósították terményeiket.

Rendkívüli népszerűségéből következik, hogy majd’ mindenkinek megvan a jól bevált receptje, amivel mindig sikerülni szokott.

Most egyet módosítva a recepten, nem kenyérrel indítottam be a kovászolódást, de még csak nem is krumplival. Így aztán semmit se kell lehalászni, nem maradnak benne foszlányok.

(tovább…)

A vadas receptjénél már írtam, hogy abszolút hagyományos módon, zsemlegombócot főztünk mellé.

A készítés módja azonban – számomra – nem volt hagyományos. Párom tanulta még a szülőfalujában valamelyik szomszédasszonytól. Szerintem ennél egyszerűbb módja nincs is. Külön előnye, hogy ha tojásmentes zsemléből vágjuk a kockákat, tojásallergia által gyötörtek is nyugodtan ehetnek belőle.

(tovább…)

Erdélyből Görögországba származott kedves ismerősünktől származik az alap recept, amit azóta is rendszeresen készítünk. Jó példája annak, miképp lehet kevés hozzávalóból, nagyon finom ételt főzni.

Ez a recept adta az alapötletet a Czifray versenyre beadott pályázatomhoz.

(tovább…)

Kata felhívására megjött ugyan a jó idő, de a kocsink meggondolta magát és nem vitt el grillezni, így egy régebben sütött finomság receptjével kell induljak.

Ezt az arab eredetű receptet – arrafelé kofta a neve – nagyobb társaságnak készítettük.

Szerintem ehhez hasonlót szinte az egész világon sütnek, ahol van hús, és tudnak tüzet gyújtani. Az, hogy mégis nagyon különbözőek, az a felhasznált húsokon és a fűszerezésen múlik.

Az eredeti bárányhúsból készül, de természetesen meg lehet csinálni más húsból is, ha valaki nem szereti a bárányt, vagy épp nem kap.

(tovább…)

A legnagyobb kánikulában is képes elfogyni a kenyér – az már csak ilyen.

Minden tiszteletem a hőálló pékeké, de azért maradunk a saját sütésnél. Erre az újdonsült nyárikonyhát szemeltem ki magamnak, nagyon nem akaródzott egy órán át fűteni a lakást a sütővel.

Mivel a mikró fogatja amit beletettünk, kerek jénaiban sült. Sikerült a tészta mennyiségét is eltalálnom, nem jártam úgy, mint egyszer.

(tovább…)